Póker, Sportfogadás, Kaszinó, Tőzsde
|
Interjú Leo Margets-selA Pacific Poker fiatal spanyol profi hölgyjátékosa válaszol a kérdésekre.
Mikor kezdtél először pókerezni? A játékot 2005-ben fedeztem fel egy fiún keresztül, akivel akkor ismerkedtem meg. Régebben utáltam a kártyajátékokat és úgy általában a szerencsejátékokat, de gyorsan rájöttem, hogy a póker az emberekkel való játékról és a matek használatáról szólt, és hamarosan beleszerettem. Úgy döntöttem, hogy jobban megismerem a játékot, és egyre inkább belemelegedtem.
Hogyan jöttél rá arra, hogy itt az idő a professzionális játékhoz? Azután történt, miután szülővárosomban, Barcelonában megnyertem az egyetemi bajnokságot. Az első sikereim után a 888.com felajánlott egy esélyt: támogatott az országos spanyol bajnokságon; ezután pedig, habár még a régi munkahelyemen dolgoztam, megváltozott a pókerrel való viszonyom, és már inkább professzionális tevékenységként tekintettem rá, nem pedig hobbiként. Mindig arra vágytam, hogy profi szinten űzzem ezt a játékot, és a lehető legtöbbet szerettem volna kihozni ebből a lehetőségből.
Hogyan jutottál el odáig, hogy a WSOP bajnokságon játssz? Hát nem volt könnyű! ;) Az ME előtt két héttel utaztam Vegasba, hogy ott a női bajnokságon és pár kisebb eseményen, az 1500 NL és 2000 NL versenyeken játsszak. A spanyol sajtó nagy érdeklődést tanúsított részvételem iránt különösen a női bajnokságban, így utazásom előtt és után többször megjelentem a tévében, magazinokban és rádióban. Így a médiában jól szerepeltem, viszont a versenyen már nem annyira. Spanyolországban pókeres szaktekintélyként tekintettek rám, én meg azt mondtam, nagyon jó lenne, ha visszamehetnék a főeseményre – annak ellenére, hogy tudtam, hogy nem ez volt tervbe véve. Miután elmondtam ötletemet, a 888 beleegyezett abba, hogy játszhassak az ME-n... ekkor megfogadtam, hogy bankot robbantok a versenyen! – Úgy látszik, bejött...:p
Milyen sikereid voltak a pókerben a WSOP előtt? Miután megnyertem az Egyetemi Kupát, csak helyi és országos versenyeken játszottam Spanyolországban, a főeseményeken néhányszor eljutottam az utolsó asztalig, ezenkívül pedig az online játékra összpontosítottam.
Volt-e valami akadály az amatőrből profivá való válás útján? Amikor valamire nagyon vágysz – vigyázz, mert tényleg valóra válhat! Ez a váltás számomra zökkenőmentes és kellemes volt: mindig azt szerettem volna, ha profi szinten játszhatok, és most végre elérhetem célomat!
Hogyan viseled az új játékbeosztásodat? Mindig is szerettem utazni, ám egyúttal nagyon szeretem az otthon meghittségét is, ezért nem szoktam hozzá, hogy ilyen kevés időt töltsek otthon. Néha nehezemre esett, hogy amikor egy bajnokságról visszaértem, ki sem csomagolhattam, mert a következő nap ismét elutaztam... ez az egyetlen hátránya ennek az életmódnak, de az biztos, hogy nem panaszkodom. Valóra válthatom álmaimat, ezért igazán boldog vagyok!
Mik a terveid a jövőre nézve? Igazából nem szeretek hosszú távra tervezni; az életem során mindig váratlanul jöttek a dolgok, és én igyekeztem megragadni a felbukkanó lehetőségeket. Most úgy látom, hogy az elkövetkező években rengeteget fogok játszani, de nem zárkózok el az új projektektől sem. Imádom a pókert, de sok más dolog iránt is érdeklődök, és ezek most egy kicsit háttérbe szorultak.
Vannak-e példaképeid a pókeres világban? Őszintén szólva sok játékos stílusát kedvelem, és tisztelem őket, de nincs olyan kiemelkedő személy, akit példaképemnek tekintenék. Érdemes megemlíteni azonban, hogy több olyan „mentorom” is volt Spanyolországban, akik nagyban befolyásolták játékomat: Cristian, a fiú, aki megtanított arra, miről is szól ez a játék, amikor még semmit sem tudtam erről – ő nagy hatással volt rám, ami még ma is érződik, és sokban támogatott; később pedig sokat tanultam egy baráti társaság, a „From Flop Turn The River” nevű csoport tagjaitól is.
Mi a titkod? Hiszek abban, amit csinálok, és nem alkuszom meg; mindig azt gondolom, hogy jobb is lehetnék, és ez ösztönöz a folyamatos fejlődésre. Nem hiszem, hogy bármilyen titkom lenne azon kívül, hogy az hajt előre, amit szeretek – azt hiszem, ez a legfontosabb. Milyen tanácsot adnál azoknak az amatőröknek, akik hozzád hasonlóan profivá szeretnének válni? Azt hiszem, minden a hozzáállástól függ: ha szeretnél valamit, nem elég ölbe tett kézzel várni a sült galambot, hanem minden erődet be kell vetned célod elérésére. Nem szabad elfelejteni, hogy minden jó dolognak lehetnek árnyoldalai is, de ha valamit tényleg szeretsz, az kárpótol. A profi játékosokat sokszor rózsaszínű szemüvegen keresztül látják: az életvitelüket, utazásaikat, pénzüket, a partikat a különféle országokban... ezek léteznek, de az érem másik oldala, hogy nagyon fegyelmezettnek és kitartónak kell lenni – azt hiszem, hogy aki nem szereti igazán, amit csinál, nem tudná elviselni ezt az életvitelt.
|
|
